2012. július 10., kedd

Indul a Rukk n' roll

Ma startolt a Rukkola.hu, a legújabb könyves közösségi oldal, amihez én még csak hasonlóról sem hallottam. A lényege az, hogy megkönnyítse a csereberét: ingyen juthatsz hozzá rég áhított könyvekhez. Persze mindez áldozatot igényel, neked is fel kell ajánlanod néhány megunt példányt, anélkül nem megy a dolog.
Szerintem az ötlet egyszerűen fantasztikus, hiszen mindekinek vannak olyan korszakai, amikor nincs elég anyagi fedezet új könyvek beszerzésére. Viszont mindenkinek vannak otthon olyan "Úristen, mit képzeltem, mikor ezt megvettem?" kategóriájú regényei. Az is lehet, hogy több polcnyi. Olyan is előfordult, hogy valamiből kettő van, mert ajándékba kaptál egy másikat. Indítsd hát útnak ezeket a köteteket, találjanak csak új gazdit, te pedig fogadj be új kedvenceket :)

Visszatérés + Új beszerzések

Az elmúlt hónapokban rengeteg minden történt velem. Itt volt az egyetem, életem megspékelődött egy csipetnyi pszichiátriával, egy új személyiségzavarral, valamit a szokásosan a betegségem is közrejátszott abban, hogy szép lassan kilökődött az agyamból a blog gondolata. Valamelyik nap eszembe jutott, hogy jé, nekem ilyenem is volt. Jé, szerettem csinálni. Jé, nem folytatom?

Az a jó ebben, hogy bőven van most miről írnom, úgy értem, elég sok mindent olvastam március óta. Szabadon válogathatok közülük. Vannak új, pénztárcatépő beszerzéseim is, amiért a szüleim valószínűleg meg fognak ruházni és... ki tudja? Lehet, hogy én is magamat, ha a négy közül esetleg lenne egy olyan könyv, ami után a fejemet a falba verem.


A Kiss is Time talán a legveszélyesebb rám, illetve a homlokom épségére nézve (meg szegény faléra és vakolatéra). Nem szerettem a Beastly-t. Egyáltalán nem.

2012. március 16., péntek

Lia mesedélutánja az e-bookokról. Illetve arról is.

Kicsit ki vagyok égve olvasásügyileg, avagy ma egy sort nem olvastam semmiből. Miért? Mert tanulok. Na jó, nem. Egyszerűen csak nem voltam/vagyok ma hangulatban hozzá, majd talán este, a paplanomba begubózva. Ezért ma inkább filozofálgatok egy kicsit.

2012-t írunk és ha és ha véletlenül 50 évvel ezelőtt élnénk, de rendelkeznék "Rubinvörös" Gwendolyn képességével és előre tudnék utazni az időben... igencsak rácsodálkoznék a mai olvasási szokásokra. Valószínűleg azt hinném boszorkányság van a dologban, amiért az emberek egy világító tábla előtt ülnek és azon nézik a betűket. Egyre inkább teret hódít az e-book, ami lássuk be nem egy rossz dolog, mert pillanatok és kattintások alatt hozzájuthatunk angol nyelvű irodalomhoz és a legújabb sikerkönyvekhez a tengerentúlon, ráadásul sokszor ingyen. Ha ravasz vagy és tudod, hol keresd. Viszont én elárulok magamról valamit: én is igénybe veszem, de attól még nem szeretem az e-bookot. Ez lehet, hogy csak azért van, mert nincs rá külön specializálódott olvasóm, hanem laptopon nyúzom a retinámat, ami nem egy kellemes dolog, főleg ha valaki annyira félti a szeme egészségét, mint én, tekintve, hogy egyedül csak az egészséges rajtam. Állítólag olvasóval jobb a móka, nem tudom, nekem még személyesen nem is volt hozzá szerencsém, őszintén megvallva.

Van valami viszont, amit az e-book soha nem tud kielégíteni: a birtoklási vágy. Például ha hátranézek (úgy nézek ki, mint egy bagoly, úgy ki kell csavarni a nyakam, de megteszem) ott sorakoznak a kincseim. Ott van például a Harry Potter sorozat, a gyerekkorom, ami értékesebb számomra, mint az arany. Az első kötet több, mint 10 éves, kicsit már sárgák a lapok, de tökéletes állapotban van, pedig ha ötvenszer nem olvastam az összes kötetet külön-külön, akkor egyszer sem. Nincs az a pénz, amiért megválnék tőle és akár ülök is gyilkosságért, ha valaki a legkisebb kárt is tenné benne.
Vannak könyvek, amiket egyszerűen muszáj a polcunkon tudni, mert jó ránézni. Nem a borító miatt, nem úgy értem. Hanem mert jó érzés, hogy neked is van egy példányod, amit bármikor le tudsz emelni, belemélyedni és átadni magad a világának. Ez hatalmas varázslat.
De az olvasás sajnos nem olcsó hobbi, ezt tudjuk jól. Jól meg kell gondolni, hogy mit veszünk meg, én például általában biztosra megyek. A molyos értékelésekre nem sokat adok (nem sértés, isten őrizz!), mert különböző emberek vagyunk, ami nekik tetszik, lehet nekem nem és fordítva. Az már jobban befolyásol, ha egy adott ember mond véleményt, akinek ismerem az ízlését. Nem kell feltétlenül hasonlítani az enyémhez, a lényeg az, hogy ismerem, hogy az illető mit szeret és mit kevésbé. Olyan is volt már párszor (Végzet ereklyéi sorozat, Az éhezők viadala), hogy először e-bookban megszereztem és ott lecsekkoltam, elkezdtem olvasni, vagy elolvastam az egészet. Utána éreztem azt a noszogatást a mellkasomban, hogy "Te Lia, ez kell neked, most rögtön kell!". Szóval én nem adom könnyen a pénzem. De mondtam már, ha majd nyerek a lottón, a könyvtáramnak lesz egy külön szárnya, ami csak a rossz könyveket fogja tartalmazni. Illetve pontosabban kifejezve magam, azokat, amik nekem nem tetszenek.

Ez volt Lia márciusi mesedélutánja. Ígérem legközelebb már valami konstruktívval jelentkezem, de tényleg.

2012. március 15., csütörtök

Jó könyv trailerek. Igenis léteznek!

Túlságosan alábecsülik a könyveket reklámozó kis videókat és sok kiadó nem is nagyon veszi a fáradtságot, hogy egy normális reklámot dobjon össze. Szerintem ez hiba, mert egy jó könyv trailer pont olyan, mint egy jó film trailer: hangulatot teremt és nagyon be tudja zsongatni az embert.
És igenis vannak jók is közöttük. Nagyon, nagyon kevesen, de vannak. Bebizonyítsam?


2012. március 14., szerda

Már megint egy disztópia ajánló

Nézelődtem Goodreadsen és nézzétek mire bukkantam. Kint április 10.-én jön ki Tiffany Triutt egész ígéretesnek tűnő könyve, aminek még a borítója is gyönyörűszép. Disztópiáról van szó, hát persze.

Tiffany Triutt: Chosen Ones (Kiválasztottak)
Mi van, ha te vagy az emberiség utolsó esélye?A tizenhat éves Tess egy táborban él Amerika nyugati részén, ahol a lakosságot megtizedelte a kegyetlen Negyedik Világháború. Ezek után minden gyökeresen megváltozott, a nők valami rejtélyes oknál fogva a történtek után már képtelenek voltak új életet a világra hozni. Szembenézve az emberiség kihalásának veszélyével, a kormány létrehozta az Alkotók Tanácsát (Council of Creators), akik új módszerek után kutatnak, ami megoldást jelenthet erre a problémára. Ennek eredményeként jöttek létre a Kiválasztottak, ezek a különlegesen gyönyörű, hihetetlenül erős emberi létformák, amik majd talán segítenek kilábalni ebből a helyzetből.
Az élet sivár, viszont gondtalan is Tess számára aki követi a társadalom merev szabályait, egészen addig, amíg el nem kezd dolgozni Templeton-ban, ahol az új Kiválasztottakat képezik ki. Ott találkozik James-szel, akinek a fura imádata a zene és az olvasás iránt csak az övével mérhető össze. Az ellenállhatatlan, ugyanakkor veszélyt jelentő vonzódás kettejük között az első perctől fogva jelen van.
De több kis ügylet is van Templetonban, amit Tess valaha is gondolt volna, és ahogy a lepel fellibben, felfedez egy sötét föld alatti mozgalmat. Vajon Tess képes lesz kiállni magáért az elnyomók ellen, még ha ez azt is jelent, hogy fel kell adnia az egyetlen boldogságát?

2012. március 13., kedd

Mit olvasol, Lia?

Tegnap átszédelegtem a városi parkon fulladozva és vakon (gyűlölöm a tavaszt, hülye allergének, hülye virágzás, hülye időjárás) csak hogy eljussak a könyvtárba és magamhoz vegyem a következő pár hétre való könyvadagomat. Zh időszak következik, ezért feltétlen szükségem van néhány kötetre, ami lehűti az agyvizemet kritikus, idegbajos pillanatokban.
Mutatom is a mostani termést:

Raana Raas: Csodaidők - Az ogfák vöröse
"Judy intézetben nevelkedik. Nehezen találja helyét, legnagyobb vágya, hogy végre családja legyen. Mindez szertefoszlani látszik, amikor anyja végleg lemond róla.
Giin közismert vallási vezető, de egyik beosztottjának váratlan halála olyan események sorát indítja el, amely mind az ő, mind egész közössége életét megváltoztatja.
Yaan egy gazdag nagycsalád elsőszülöttje, aki igyekszik zsarnoki apja elvárásainak megfelelni. Ahogy azonban nagykorúsága egyre közeledik, úgy dönt, saját kezébe veszi sorsa irányítását.
Hétköznapi küzdelmeik során lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a mindhármuk életét felforgató, véletlennek tűnő események valójában egy jól szervezett, könyörtelen hatalom hódító háborújának előre kitervelt részei. Van, aki hisz a hazugságoknak, és még akkor sem ismeri be tévedését, amikor pusztulásba sodorja családját, míg más dacolni igyekszik az árral, amely azonban, úgy tűnik, mindent maga alá temet."
Ezt kezdtem már el tanulás helyett és szépen haladok is vele. Igazából olyan sok vámpíros, vérfarkasos, angyalos, sárkányos, boszorkányos, yetis (haha) fantasy-t olvasok, hogy néha elfelejtem mennyire is szeretem a sci-fit. Meg a disztópiát. Pedig jók is azok, ahogy ez a könyv is. Ráadásul magyar írótól van.

Monika Feth: Az eperszedő
"Amikor kiderül, hogy barátnőjét, Carót meggyilkolták, Jette nyilvánosan bosszút esküszik – és ezzel felhívja magára a gyilkos figyelmét. A férfi udvarolni kezd Jettének, és a lány beleszeret anélkül, hogy sejtené, valójában kivel is van dolga."
Olyan kis rövid ez a fülszöveg, de igazából már most frászt kaptam, mert van egy olyan érzésem, hogy kicsit már így is túl sokat elárult. Thriller. Megint egy olyan műfaj, amiért oda, meg vissza vagyok. Ha csak fele annyira lesz jó, mint a Téboly, akkor tetszeni fog.

Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák
"Ha hihetünk Anges Nutter szép és pontos próféciáinak – az egyetlen teljesen megbízható jövendölésnek a világ jövőjéről –, akkor a világ egy szombati napon ér véget. Ami azt illeti, most szombaton. Nem sokkal uzsonnaidő után…
Ami elég nagy fejtörést okoz Crowleynak, a Pokol itt ügyködő démonának (korábban kígyónak), és ellenpárjának, Azirafaelnek, aki aktív angyal és passzív antikvárius.
Ők ugyanis szeretnek itt lenni. Így hát meg kell állítaniuk az Apokalipszis Négy Motorosát, kivédeni a Boszorkányvadász hadsereg (létszám: két fő) támadását, mindenekelőtt pedig megtalálni – tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak és egyéb helyi érdekek között – az Antikrisztust, akiről annyit lehet tudni, hogy jelenleg tizenegy éves és egy angol kisvárosban unatkozik…"
Ez is kellett, mert aki ismer, az tudja, hogy mennyire imádom Neil Gaimant és a művészetét.

Nevada Barr: 13 1/2
"Mit tennél, ha egy nap kiderülne, hogy minden, amit az eddigi életedről tudtál, hazugság? Hogy élnéd túl ép lélekkel, ha szörnyű gyilkosságok emléke és egy javítóintézet komor valósága jutna osztályrészedül a boldog és gondtalan gyermekévek helyett?
Dylan élete 11 éves korában borzalmas rémálommá változik. Egy tragédia és a múlt árnyai felnőtt koráig kísértenek, mígnem találkozik a szintén hányatott sorsú Pollyval és csodálatos kislányaival, és az élete új értelmet nyer. Pollyt azonban saját múltjának démonai és a titkolózások egyre bizalmatlanabbá teszik. Vajon képes ennyi szörnyűséget, titkot és félelmet túlélni egy kapcsolat? És vajon képes túlélni az igazságot?
A 13 1/2 Nevada Barr egyedülálló, megrázó pszichotrillere, amely megjelenését követően hamar felkerült a New York Times bestsellerlistájára."
Tessék, még egy pszichothriller. Nevada Barr könyvét már régen kinéztem magamnak, el is kezdtem nem olyan rég e-book formátumban, de olyan rossz volt a laptopomon olvasni, hogy pár oldal után feladtam. Hát most nem menekül. Egyikük sem menekül. 

2012. március 10., szombat

Egy "Aaaaaww borító"

A világvége csak a kezdet. - Ezt írták Michelle K. Pickett új regénye, a PODs meseszép borítójára. Én nagyon remélem, hogy 2012 decemberében nem jön el a világvége (kivéve, ha az egy zombitámadást jelent, ami megtisztítja a Földet), mert ezt szeretném még elolvasni. A várható megjelenés ugyanis 2013 júniusa, szóval addig még jó sok idő van.
Íme az ismertető Lia-elbeszélésben:

A tizenhét éves Eva egy a szerencsés kiválasztottak közül. Kiválasztották, hogy éljen miközben az emberek többsége kegyetlen és fájdalmas halált hal egy gyilkos vírus okozta gyógyíthatatlan kórban, ami napok alatt végez az emberrel. PODoknak (magyarul legszebben gubóknak lehetne mondani, de maradjunk csak a PODnál) hívjuk azokat a föld alatti menedékeket, amiket a kormány építtetett, és ahol a kiválasztottak, köztük Eva is várja a vírus lecsillapodását. Főhősünk így él elválasztva a barátaitól és a családjától, mikor találkozik Daviddel. Bár a szerelem nem nyújt gyógyírt mindenre, de mindenképpen jót tesz egy megtört léleknek. (mondja ezt az írónő)
Egy évvel később a tudósok már úgy gondolják, hogy a föld feletti népesség már teljesen elpusztult és gazdaszervezet nélkül a vírus is eltűnt. Legalábbis ez volt az elmélet. De mikor a PODok felnyílnak, a túlélők egészen mással szembesülnek. A vírus mutálódott, átterjedt a még életben maradott felszíni emberiségre és szörnyekké változtatta őket. Eva és David a PODokban rejtőznek el a fertőzöttek elől és próbálnak egy új kis életet megteremteni maguknak, miközben harcolnak az életükért, ugyanis a békés kis újrakezdés elmélete ellen a szörnyeknek is van ám kifogásuk.

Nos, a dolog szerintem nagyon kétesélyes. Vagy kapunk egy csöpögős love-sztorit halálos vírussal, vagy egy jó kis disztópiát egy szerelmi szállal. Remélem az utóbbi, de a borító tényleg akkor is szép.

  © Blogger Template by Emporium Digital 2008

Back to TOP