Tonya Hurley: Szellemlány

Hogy én hogy utálom ezt a Charlotte Ushert! Micsoda önző, kivagyi liba! Legalábbis ez volt a benyomásom az első 10 oldal után. Kicsit meghökkentem, beismerem, majd el is mondom, miért.

Charlotte láthatatlan. Élőként is az, hát még holtan. Az új tanévben kedves főhősünk elhatározza hogy változtatni fog, bizony kitör az ismeretlenségből és a gimi elitjébe fog tartozni. Mindezek mellett pedig természetesen megszerzi magának a suli stüncifiújának, Damennek a szívét is bónuszként. Mert miért ne. Kihívás elfogadva, Charlotte az egész nyarát e szent tervnek szánja. Megszállottan (nekem ez azért egy kicsit már ijesztő és nevetséges) gyűjtögeti a paparazziképeket Damenről, megfigyeli az gimi ügyeletes menő csaját, Petulát, fizimiskát változtat és tádám, szeptemberre úgy érzi, hogy készen is áll. De valahogy minden rosszul sül el, és az még a legapróbb kis baki, hogy a pomponlány válogatáson kinevetik. Charlotte ugyanis egy galád kis gumimacinak hála meghal.

Mikor elkezdtem, én nem erre számítottam. Egy picit komolyabb dolgot vártam, de aztán hamar beláttam, hogy ez egyszerűen nem egy olyan könyv. Átálltam, aztán már élveztem is. Ez nem más, mint egy tanmese. Charlotte unszimpatikus, önző, beképzelt, aki csak magára és a saját népszerűségére tud gondolni, méghozzá nonstop. A halott tinik egy kicsit szerintem el is lettek túlozva. Mulatságosan volt, ahogy Hurley megjelenítette őket és a kis világukat, ötletes, de... na de, hogy ennyire felszínesek legyenek, hogy egyiknek sem hiányzik a saját családja? Ezt nem vettem be. A kedves főszereplőnek sem volt egy fél gondolata sem a családról. Felötlött bennem, hogy Tonya Hurley mégis mit képzel a mai fiatalokról? Ő azzal magyarázta ezt a jelenséget, hogy a tinédzserek már csak ilyenek. Hát nem tudom, én nem ilyen voltam. Mondhatnánk erre, hogy mindenki magából indul ki...

Itt van Scarlet, Petula húga, aki látja Charlotte-ot. Miért látja Charlotte-ot? Ez nem költői kérdés, ugyanis nem kaptunk erre választ. Igazából én sokáig abban a hitben voltam, hogy a megoldás az lesz, hogy a két lány végleg helyet cserél egymással. De örülök, hogy nem ez lett.

Ez a regény annyira furcsa volt. Viszont értékelni tudtam a fejezetek elején lévő kis dalszövegrészleteket és bölcsességeket. Összességében az egész szórakoztató, csak tényleg úgy kell hozzáállni, hogy ez egy mese. A végén pedig jön, aminek jönnie kell, Charlotte végre képes önzetlenül viselkedni, de közben mégis elnyeri azt, amit akar. És mivel ő a kiválasztott, ezzel a többi tiniszellemnek is feloldozást nyer, mind tovább tudnak lépni. A furcsa lány pedig összejön az álompasival. Happy end.

Eredeti cím: Ghostgirl
Magyar kiadó: Pongrác Kiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 324 oldal
Értékelés: