Jill Hathaway: Slide – Mások szemével

Sylvia, "Vivi" egy tizenéves, gimis lány, aki cseppet sem mondható átlagosak... Nem csak a rózsaszínű fürtjei, a szuper gyereksebész apja, vagy a tragikus körülmények között elhalálozott anyja miatt. De nem ám, Vivinek szuperképessége van. Ha érintkezik egy tárggyal, amin más érzelmi lenyomatott hagyott, akkor képes annak az illetőnek átcsusszanni a fejébe, és az ő szemszögéből nézni a dolgokat pár perc erejéig. Irányítani nem tud, csak csendes megfigyelőként van jelen, így pedig egy kis szerencsével könnyedén tudomást szerezhet más emberek kis titkairól.
Vivi húgának egyik barátnője öngyilkos lesz. Illetve ez az, amit hisznek az emberek, mert igazság szerint Vivi éppenséggel mindent látott... A titokzatos gyilkos fejéből kikukucskálva. Szóval a kérdés az, hogy ki ölte meg Sophie-t? Van valami köze ennek az egésznek a középiskola egyik tanárának, Mr. Goldennek? És mi történt Vivi húgának másik barátnőjével, Amberrel?

Ez a könyv volt a nagy világszenzáció, mert magyar nyelven jelent meg először. Igazából én már a terjedelmén kicsit fennakadtam, mert egyáltalán nem mondható hosszú sztorinak. El is gondolkoztam rajta a boltban ácsorogva, hogy inkább Julianna Baggott-től a Tisztákat, vagy Mary E. Pearsontól Az imádott Jenna Foxot veszem meg. De túl csábító volt a Slide-on keresztül futó kis papírcsík, ami szólítgatott, hogy "Vegyél meg Lia, vegyél meg, én vagyok a nagy szenzáció...".
Maga a könyv kinézete egyszerűen gyönyörű. Tényleg nagyon szépen meg lett tervezve, ez pedig jó pont, vonzza az embereket. De ami benne van... Hát lássuk.

Középiskolai klisék, de azokból tényleg a legnevetségesebbek. Annyira, hogy az már nagyon fájdalmas volt nekem. A főszereplő lánynak van egy fiú legjobb barátja, aki láss csodát, pont szerelmes a lányba... Szerelmi háromszög, terhes pompom lány, na meg ez a "régen a pompom lányok kapitánya volt a legjobb barátnőm,  ma már utáljuk egymást, de a végén azért megmentem az életét" szitu. Jó, ezt még el is nézném, mondjuk, hogy ifjúsági regény, bele is férne, ha legalább a bűncselekmény és a nyomozás olyan zseniálisan lenne kivitelezve. De nincsen. Az, ami olyan nagy csattanónak van szánva, a regény közepétől teljesen egyértelmű, a végén meg olyan sután van lezárva ez az egész... Ez akkora csalódás volt. Én már vártam valami nagyot, valami igazán ütőset, de az Ó-pillanat elmaradt. Azt hiszem Hathaway-nek nem nagyon megy ez a krimi műfaj. Pedig az alap ötlete, ez az átcsusszanás nagyon is jó, nekem nagyon tetszik. Legalább akkor már ebből a szálból kihozhatott volna többet.

Szerintem a karakterizálás sem jó, mert Vivin kívül nem ismerünk meg igazából senkit, ezért nem is tudunk megszeretni egy szereplőt sem. Még Vivit sem ismerjük meg úgy igazán, aki szerintem már túlságosan fullextrás főszereplő lett. Túl sok mindent pakolt rá az írónő, hogy különlegessé tegye. Rollinstól megtudjuk, hogy milyen problémái vannak, de ez még édes kevés ahhoz, hogy személyisége legyen. Ja, meg piercingje is van, mintha így már le is lenne tudva. Zane-ről is mit tudunk meg? A tragikus múltját. Mintha Hathaway azt hinné, ha egy szereplőnek jól odarúgunk és abnormális életkörülményeket adunk neki, akkor az a karakter már készen is van. Mattie-t kedveltem meg egyedül. Ő sem volt nagy szám, de az tetszett, ahogy az elején egy libának mutatják be (gondoltam is, hogy na tessék, itt egy újabb klisé, a főszereplő csitri, cicababa húga), de aztán megismerjük és kiderül, hogy egy érzékeny, sebezhető lány.
De, hogy mondjak valami pozitívumot is: tetszett, ahogyan a halál meg volt jelenítve. Illetve, ahogy a szereplők felfogták azt, szerintem elég reális volt. Pont kellően rázta meg az embereket és jól is volt beadagolva.

Szóval én nagyon örülök, hogy először magyar nyelven jelent meg, ez tényleg nagy dolog. De ne várjon tőle senki akkora durranást. Csak egy kis jó délutáni kikapcsolódást.

Eredeti cím: Slide
Magyar kiadó: Egmont-Hungary
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 250 oldal
Értékelés: